A tanmenet felépítése

Az óvodai program 32 hagyományosan összeállított foglalkozásból áll, míg az iskolai tanmenet 4 x 32 elektronikus leckét tartalmaz. Egy egész éves program (fokozat) készségterületek mentén 4 fejezetre oszlik, a fejezetek egyenként 6 – 11 leckét tartalmaznak.

Az elektronikus óravázlatokon felül részletesen kidolgozott tematika is segíti a pedagógus előzetes felkészülését. A tematika megmutatja a pedagógus számára, hogy az adott lecke és a leckében megjelenő játék milyen készségterületet fejleszt.

A játékok segítségével tanmenetet úgy alakítottuk ki, hogy a pedagógus számára lehetőséget adjon a képzeletgazdag nevelési munkára, valamint beépíthesse saját élettapasztalatait az oktatás folyamatába. Az előre megszerkesztett leckék nagy segítséget nyújtanak az órára való felkészülésben, ugyanakkor szabadságot is kínál a pedagógus számára. Az óravázlatok rugalmasan alakíthatók a gyerekek igényei és csoport fejlődési szintje szerint.

.

Játékok

A módszer kidolgozása során játékokat úgy válogattuk össze, első sorban hogy a megcélzott képességek, készségek és kompetenciák fejlesztését segítse, valamint hogy hatékonyan segítsék a tanulókat a gondolkodási modellek megértésében és lehetővé tegyék azok átvezetését a mindennapi életbe. Minden foglalkozás tartalmaz 1 vagy 2 stratégiai játékot. Bizonyos játékok újra visszatérnek a 4 éves tanmenet során egy másik gondolkodási modell tanítási eszközeként.

Bár a játékok többségét az elektronikus felület is tartalmazza, döntő jelentősége van annak, hogy a gyerekek valós, fizikai játékokkal és társaikkal közvetlen érintkezésben, a másik közléseire reagálva játszanak. (A módszertan bevezetése óta több vizsgálati eredmény is igazolta, hogy az informatikai eszközök használata, a virtuális tér terjedése csökkenti a tanulási hatékonyságot, a tudás eredményes beépülését.)

A MindLab 4.4 módszertan beemelte a sakk-oktatást is a stratégiai gondolkodás fejlesztésébe. Fontos ezzel kapcsolatban kiemelni, hogy a módszert bevezető pedagógusnak nem szükséges sem mester, sem haladó, sem középhaladó szinten ismernie a játékot. Az elektronikus tananyagot úgy dolgoztuk ki, hogy a foglalkozást tartó pedagógust lépésről lépésre vezesse végig a feladatok megoldása során.

 A játékok: érzelmi és kognitív fejlesztés eszközei

A civilizáció hajnalától kezdve a gondolkodtató játékok az emberi kultúra fontos részét képezik. A katonatisztek a bábukat sakktáblán mozgatták, a tanárok vonalakat húztak a homokba, amelyekre a gyerekek a játékbábukat helyezték. Gyakran jöttek össze a családok azzal a céllal, hogy élvezzék a logikai és stratégiai játékokban rejlő kihívásokat és élményeket. Ősidők óta a tapasztalatokon alapuló tanulás a leghatásosabb és leghitelesebb tanulási forma. A játék rejtelmei az együttlét élményével kiegészülve a játékokat igazi oktatási eszközökké teszik.

 A játék mint eszköz, nem kíván meg előzetes ismereteket a tanulótól, habár nagyon sok, a valós életre utaló helyzetet tartalmaz. A játék lehetővé teszi, hogy a tanuló személyes képességeit nyilvánosan és informális környezetben is kifejezze, és visszajelzéseket kapjon a vele egykorúaktól. A játékokon keresztüli tanulás célja az, hogy érvényes kapcsolat jöjjön létre a játékeszközök használata és azok valós életben való alkalmazása között. A tanuló eljut annak felfedezéséhez, hogy a játékhelyzetek feldolgozása, hosszú távú stratégiai tervek készítése nem áll messze az igazi hosszú távú tervezéstől.

Elméleti szakemberek széles körben tanulmányozták a játék jelentőségét és értékét:

A szocio-pszichológiai megközelítés (B. Vandenberg & R. Fain, 1980)

1. A játék rendelkezik szerkezettel és meghatározó kerettel, amelyben a belső valóság túllépi a külsőt. Ennek következményeként a játékélmény új jelentést kapcsol tárgyakhoz és játéktevékenységekhez. Ez a minta helyzet lehetővé teszi, hogy ne vegyünk figyelembe bizonyos korlátozásokat, amelyeket játékon kívüli helyzetekben nem tehetnénk meg.
2. A játékmotiváció természetéből eredően belső tulajdonság, ami azt jelenti, hogy a játéktevékenységek önmagukért kerülnek kivitelezésre.
3. Játékhelyzetekben a figyelem inkább magukra a lépésekre koncentrálódik és nem feltétlenül annak szélesebb céljaira, eredményére. Bármilyen kényszer távollétében egy célt elérni viszonylagos szabadságérzetet eredményez. Ebben az értelemben a játék nagyobb cselekvési rugalmasságot biztosít.
4. A játékhelyzetek a tanulókat általában pozitív érzésekkel és érzelmekkel töltik el.

 Akavia szerint (1977) a játék

1. A felismerést és a megerősítést szolgálja. (A. Adler)
2. A munka olyan formája, amelyik általában megelégedettséget és megnyugvást eredményez. (Arkin)
3. Önmagában élvezetes. (K. Bihler)
4. Az a természetes út, amelyben a gyermek legyőzheti az élet nehézségeit. (H. Bristol)
5. Nem irányított, ösztönös tréning, amely fontossá válik a jövőben. (K. Groos)
6. Az érzelmek és érzések egyik biztonsági szelepe. (A. Dulles)
7. A gyerekeknek a játék az élet felnagyítása és felerősítése, az érett személyeknek a kikapcsolódás egyik eszköze. (Joseph Lee)
8. Eszköz, amellyel a gyereknek lefesthetjük a valóság pontos képét. (Florina)
9. Az ember legtisztább és legáhítatosabb cselekedetei a pillanatnyi fejlődés szintjén.

A játék mint gyakorlati eszköz a gyakorláshoz, bemutatáshoz és megjelenítéshez

A XIX. század végén K. Groos, német tudós azt állította, a játék támogatja a gyerek fizikai és szellemi képességeinek fejlődését, íly módon segíti őt későbbi életében. Képzi a gyerekeket társadalmi téren, fegyelemre, a törvények betartására és vezetésre nevel. A gyereknek ugyanolyan fontos a játék, mint amilyen az életben a munkája lesz. (Groos, 1899)

A játék pszicho-analitikus megközelítése

A pszicho-analízis megalapítója, Freud (1905, 1920), valamint pszichoanalitikus elméletére építő Erikson (1972) úgy tekintenek a játékra, mint a gyerekek és a felnőttek érzelmi folyamatainak, a gyerek kívánságainak és tudatalatti vágyainak kifejezésére. Freud szerint a valósággal való kapcsolat a játék során úgy alakul, hogy a gyerek feldolgozza és mederbe tereli a kellemetlen élményeket, majd átváltoztatja azokat áldozati állapotból aktív és vezető szereppé. Erikson azt állította, a játék eszköz a kontroll kialakításához, valamint a fizikai és szellemi képességek fejlődéséhez.

Az individuálpszichológus Adler szerint a jövőre nézve nagy jelentőségű lehet a gyereknek a játékhelyzetből kiolvasható viszonyulása a vezetéshez, a kezdeményezés, passzivitás és aktivitás területeihez. Adler megállapította, hogy a játékot fel lehet használni arra, hogy a szárnyait bontogató kezdő játékosok értékeit felmérjük és a helyes irányba tereljük.

A “játékos ember” idegrendszeri fejlődése

A játék fejlesztő hatása idegrendszeri sajátosságokon alapul. Az idegsejtek testéből nyúlványok (dendritek és axonok) nőnek ki és ezeken keresztül kapcsolatokat – szinapszisokat – létesítenek egymással. A játék következményeképpen idegi jelek milliói villannak fel a gyermek idegrendszerének neuronjaiban. A szinapszisok számára ez azt jelenti, hogy a gyakran használt kapcsolatok további fejlődésre, finomodásra kapnak ösztönzést. Megdöbbentően nagy a különbség egy újszülött és egy kétéves gyerek ideghálózatának sűrűsége között. Az idegsejtek száma mindkét életkorban hozzávetőleg azonos, de a kapcsolódási pontok a gyerek tanulásával együtt gyarapodnak.