Az oktatási módszertan háttere és elméleti forrásai

A gondolkodás-tanítási módszer forrásai és alapjai a közelmúlt számos fontos elméleti szakemberétől származnak. Három vezető oktatáselméletet integrál a program.

 John Dewey: az oktatási folyamat középpontjában a gyerek áll

Filozófiája forradalmi gondolatokat eredményezett az oktatási folyamatok terén. Oktatási elméletei azokon az alapokon nyugodtak, ahogy a kiinduló helyzetet és az oktatás irányát a gyerek pillanatnyi szükséglete, a spontán érdeklődése és ösztönös cselekedetei alapján kell elődlegesen meghatározni és összpontosítani. Az iskola és társadalom című művében a gyerekről, mint az az oktatás végső céljáról beszél. A „a gyerek a középpontban” elméletének hívei támogatták a teljes szabadságot, mivel csak a szabadság feltételei között következhet be a gyerek pozitív előrehaladása. A gyerek természetéből eredően firtató, kíváncsi és kreatív, amelyekkel megtestesíti a „művelt ember” összes tulajdonságait. Az oktatási folyamat állandó célja, hogy az egyén bővíthesse tudását, szélesíthesse ismereteit és értékítéletét (Dewey, 1899).

A gyermeket szerinte az életre kell felkészíteni, ezért az iskolának azokból a tapasztalatokból kell merítenie, amelyekkel a gyermekotthon és a környezetében találkozik. Az iskola tehát Dewey szemszögéből nézve leegyszerűsített társadalmi környezet. A herbarti pedagógiával szakítani kell, hiszen ebben a koncepcióban a gyermek csak ismereteket szerez, de nem tanulja meg magát az ismeretszerzést. Az életben pedig nincsenek kész ismeretek. Ezért nem egymástól elszigetelt elméleteket kell tanítanunk, hanem a készséget kell kialakítani a gyermekben, hogy önállóan tudjon feladatokat, problémákat megoldani.

Dewey szakított az általa „könyviskolának” aposztrofált hagyományos iskola berendezéseivel is. A már megszokott osztálytermek (padok, katedra, faliképek) helyett laboratóriumot, műhelyeket, műtermeket kívánt létrehozni. Bírálta a tananyagot is. Ugyanis szerinte, ha a megtanítani kívánt anyag nem függ össze a gyermek tapasztalataival, akkor azt csak formálisan fogja elsajátítani. A legfontosabb a gyermek érdeklődése, erre kell építenünk. Dewey ezen gondolatán alapszik tanítványa, W. H. Kilpatrick által kidolgozott, s később a reformpedagógiák által népszerűsített projekt módszer.

Dewey szerint „a civilizáció előrehaladásával” egyre nagyobb lesz a „rés a fiatalok képességei” és „a felnőttek gondjai-érdeklődése” között, „a felnőttek tevékenykedésében való közvetlen részvétel révén történő tanulás” egyre nehezebbé válik. A demokrácia és a modern termelési feltételek miatt nem tudjuk pontosan megjósolni, hogy milyen lesz a civilizáció húsz év múlva. Ezért lehetetlen a gyermekeket adott helyzetekre felkészíteni. Csak úgy lehet őt a jövőre nevelni, ha megtanítjuk arra, hogy ura legyen önmagának. Vagyis olyan képzést adunk neki, hogy tehetségeit gyorsan és teljes mértékben alkalmazni tudja; […]” (Dewey, 1976.)

A MindLab 4.4 módszer integrálta Dewey elméleteit oktatási rendszerébe. A gyermekek, megfelelő kívánalmaik és előjogaik eszerint az oktatási folyamat középpontjában állnak. Az a választás, hogy a játékot használjuk fő eszközként ebben az oktatási folyamatban, azon a tényen alapul, hogy a játék nagyon közel áll a gyerek szívéhez, és nagyon sok oktatási lehetőséget kínál.

 Howard Gardner – összetett intelligencia elmélet

Gardner által kifejlesztett összetett gondolkodás elmélete szinte forradalmat indított útjára az oktatás terén. Az intelligencia fogalmának klasszikus definícióját korábban az alapvető iskolai tantárgyakhoz szükséges képességekhez kötötték, amelyekhez mérőeszközt (IQ), és sok intelligenciatesztet is kifejlesztettek. A hetvenes években sok új elmélet került felszínre. Gardner állítja, hogy minden emberi lényben többféle intelligencia létezik, és mindenki olyan irányban fejlődik tovább, amelyik az ő legfejlettebb intelligenciaformáinak legjobban megfelel. Ezek az intelligenciák nem választhatók el egymástól, hanem az ember személyes tulajdonságai összességének tekinthetők.  

Ennek az elméletnek segítségével jellemezhetjük a gyerekek közötti különbségeket és akciótervet készíthetünk több különböző tantárgy oktatásához. Az alábbi táblázat bemutatja a többféle intelligenciát, amelyeket a játékokon keresztüli oktatási módszerhez kapcsoltunk.

 

Intelligencia típusa

Nyelvi

Logikus/matematikai

Vizuális és térbeli tájékozódás

Emberek közötti interperszonális

Intraperszonális, önvizsgáló, énre irányuló

Metamegismerő, kinesztetikus

Zenei 

Jellegzetességek

Szóbeli és írásbeli kifejező készségek

Precizitás, elvonatkoztatás, szerkezeteken nyugvó racionális gondolkodás, logikai kapcsolatok

Vizuális fogalomalkotás és átviteli képességek

Másokhoz való viszonyulás, közvetítés, hatékony kommunikáció; kedélyingadozások, szándékok, motivációk, és az érzelmek felismerésének képessége

Önmotiválás, öntudat, önértékelés és értékközpontúság

Jó időzítés, kézügyesség, tettek és érintés, tárgyak kezelésében való jártasság

Hangulatok és érzelmek iránti érzékenység, ritmusérzék és összetett szerkezetek megértése

Kapcsolódás a MindLab 4.4 oktatási módszerhez

A gondolatok nyelvi formába öntése; információszerzés, problémamegoldás kérdésekkel

Tervezés, logikai kapcsolatok építése, következtetések

Szituációk megjelenítése a képzeletben, viszonyítás a térhez, és tájékozódás időben

Viszonyítás és viszonyulás az ellenfélhez, partnerség; vezetői helyzetek kipróbálása, a döntőbíró ítéletének elfogadása, a játékostárs reakcióinak elemzése

Tudatos gondolkodás, az előnyök és hátrányok felmérése

Játéklépések elemzése, időzítés, bábuk, játékeszközök kezelése

Figyelem megosztása.

A párhuzamosan futó folyamatok feletti ellenőrzés.

A MindLab 4.4 módszer integrálta Gardner állítását, miszerint valamennyi intelligenciát megközelíthetjük egymástól függetlenül, tehát minden diák a hozzá legjobban illő tantárgyban tűnhet ki. Nem véletlen, hogy bizonyos tanulási nehézséggel küzdő diákoknál végül megmutatkozhatnak a korábban deficittel bíró képességek, bizonyos területeken akár kiugró eredményeket érhetnek el, mindezek a hagyományos, formális oktatási rendszerben nem következtek volna be.

Reuven Feuerstein – A folyamat fontos, nem az eredmény

 Feuerstein, Piaget tanítványa, vitatta mestere elképzeléseit a gyerek fejlődésének felismert és meghatározott szintjeiről. Feuerstein a dinamikus világképben hitt, abban, hogy az ember rugalmas és nyílt lény, akit nem szabad bezárni egy előre meghatározott, kiszámított rendszer keretei közé.

 Feuerstein dinamikus elméletéhez kapcsolódó fő gondolat a közvetített tanulás. A közvetlen tanítási program mellett, állította, létezik egy olyan tanulási folyamat is, amely közvetítőn keresztül zajlik. Ez a legfontosabb formája a tanulásnak, mivel a tanulónak kapcsot kell képeznie önmaga és a valóság között. A közvetítőnek be kell mutatnia a tanuló számára az irányvonalat, az értelmezést, a magyarázatot és a megjelenítést a megértés eszközeihez. Feuerstein szerint a közvetítő mérhetetlenül és állandóan változó módon átváltozatja a tanulót. A tanulási folyamat elemzése során Feuerstein a változás elméletére specializálódott,
a tanulási folyamat változására, nem csak a végső kimenetre. Azt állította, hogy a végső kimenet, termék kevésbé fontos, mivel minden dinamikus és minden változhat. Kívánatosabb tehát azt tanítani, hogyan gondolkodjunk, és azt kutatni, hogyan gondolkodnak a tanulók, mitől tűnik ki az egyik területen a tanuló, és mitől gyenge a másikon.

 A MindLab 4.4 beépítette Feuerstein „a folyamat a termékkel szemben” gondolatát és törekszik tantárgytól független önfejlesztő eszközöket ajánlani a tanulóknak.

 A módszer, mint a tanuló tananyagának része

A MindLab 4.4 holisztikus, több tudományágat magában foglaló megközelítést alkalmaz oktatási módszerében.

A holisztikus elem azt jelenti, hogy világos és teljes összefüggés létezik a tanuló élete és
a tanult fogalmak között. Ennek eredményeképp fejlesztettük ki a legmegfelelőbb modelleket, stratégiákat. Módszertanunkból következik, hogy minél közelebb vannak a tanult fogalmak a tanuló valóságos életéhez, annál értelmesebb és hasznosabb a tanulási folyamat egésze. A tanuló belehelyezi saját világát, problémáit, képességeit, vágyait játéktapasztalataiba. Célunk az volt, hogy olyan feladatokat és gyakorlókörnyezetet biztosítsunk, amelyek a lehető legkényelmesebbek, legismerősebbek, azaz legbiztonságosabbak a tanuló számára.

Mivel a módszer az élet minden területét érinti, állításunk szerint az „életrevalóság” készségét is fejleszti – a matematikai feladatok megoldásától az iskolatárssal kialakítandó barátságos kapcsolatig. A MindLab 4.4 módszer tehát nemcsak a gondolkodási képességeket, hanem az életvezetési készségeket is formálja.

A MindLab 4.4 arra törekszik, hogy egy mindent átfogó tudatos gondolati kultúrát támogasson, olyant, amely túllép az iskola szabványos óráin. Ennek a törekvésnek részeként mindent elkövetünk, hogy a szülőket is bevonjuk a programba.

A módszer alapjai

Játékok használata

A MindLab 4.4 módszer első alapul szolgáló elve a játékok, mint ösztönző, motiváló eszközök használata. A játék szabad, a fizikai világtól elkülönített küzdőtér. Lehet tehát nagymértékben szabadon, előítéletek és kötöttségek nélkül játszani. Az a gyerek, aki alacsony önbecsüléssel rendelkezik és nehezen fejezi ki magát az osztályban, megtalálhatja a játékban az önkifejezés kielégítőbb élményét. A játék gyakran nem kíván meg előzetes ismeretet és a játékosok egyenlő félként küzdhetnek.

A játék kitűnő reprezentációja a szélesebb világnak és ideális színtér sok kulcsfontosságú készség kialakításához és továbbfejlesztéséhez. A játék a társadalom szabályait jeleníti meg és felismerteti, hogy a törvényekhez alkalmazkodnunk kell céljaink elérése érdekében. Képességek széles körének gyakorlását teszi lehetővé (döntéshozatal, problémamegoldás, tervezés, célok megfogalmazása).

A megismerési képességek mellett a játékhelyzetek a győzelemből és a vereségből fakadó érzelmi tapasztalatok átélését is lehetővé teszik. A tanuló, aki veszít vagy nyer, kezelheti a saját érzelmeit a játék során.

A játék során a tanuló gyakorolhatja a kreativitást is, és elsajátíthat korábban nem alkalmazott kreatív gondolkodási technikákat.

A kreativitás (teremtőképesség, alkotóképesség) a különféle képességek szerveződése által lehetővé teszi, hogy elszigetelt tapasztalataink, ismereteink között kapcsolatokat hozzunk létre. Az így kialakult belső folyamat nem független az ismeretszerzéstől, a gondolkodástól és az intelligenciától, de egy ezeket meghaladó, önálló pszichés megnyilvánulásról, alkotótevékenységről van szó.

Az intelligencia inkább a konvergens gondolkodással, a kreativitás pedig a divergens gondolkodással függ össze. Erika Landau szerint az emberi képességek hierarchiájában a kreativitás az intelligencia legmagasabb foka. A kreativitás olyan fejleszthető alkotótevékenységet takar, amely az erőfeszítés és gyakorlás hiánya esetén akár el is sorvadhat. A kialakulási folyamat szempontjából az új struktúrába való rendezést jelenti.

A kreativitás kialakulását elősegíti:

–     A művészeti nevelés, az önmegvalósításra törekvés, az öntevékenység biztosítása,
a problémaérzékenység fejlesztése, a komplex látásmód kialakítása, a játékosság stb.

–     A hibáktól való félelem csökkentése, az értékelés, értelmezés késleltetése. (A túl korai értelmezés gátat vet a furcsának tűnő gondolat kibontakozásának.)

–     A bizalom légköre, a kreatív (divergens gondolkodású) tanulók segítése, hogy leküzdhessék a magányosság érzését.

–     Játékos helyzetek teremtése, ahol az alkotás folyamatán van a hangsúly, és nem
a mindenáron elérni kívánt eredményen.

A kreatív személyiségtípusra jellemző az eredetiség, a függetlenség, a nyitottság, az emocionális érzékenység és a magas énerő. A magasabb kreativitásszinttel szoros kapcsolatot mutatnak a rugalmasság, a magabiztosság, a jó benyomáskeltés, a magas önértékelés,
a kitartás, a megbízhatóság és az emocionális stabilitás személyiségfaktorok is.

Az átvitel végrehajtása

A MindLab 4.4 második alapelve a tudatos átvitel alkalmazása. Tishman, Perkins és Jay (1996) szerint az átvitel lényege abban áll, hogy tudást és stratégiákat szerzünk az egyik területen, amelyeket egy másikon alkalmazunk.

A játék segíthet a tanulóknak egy-egy helyzet mélyebb tanulmányozásában: elemző, együttműködési, emlékező készségeik fejlesztésében. Ezeket először a játék során alkalmazzák, később pedig valós élethelyzetekben.

Fontos kiemelni, hogy ez az átvitel nem automatikus. Az a tény, hogy valaki nemzeti Sakk vagy Dáma játék bajnok, nem feltétlenül jelenti azt, hogy fel tudja használni a játékstratégiákat a sakktáblán túlmutató területeken is. A Sakk vagy Dáma megkívánja többek között az előre tervezést, a döntéshozatal készségét.  A gyerek azonban tudatosítás nélkül ezeket a tanult modelleket és stratégiákat nem fogja tudni átültetni és alkalmazni más területeken. A MindLab 4.4 módszertanban tanított gondolkodási módszerek használata a döntéshozatal során nagyon értékesnek bizonyulnak, de a tanár más területekre mutató segítsége nélkül kevés gyerek tudja átültetni és alkalmazni más helyzetekben.

A tudatosság fejlesztése

A MindLab 4.4 harmadik alapelve a gondolkodási folyamat tudatosságának fejlesztése.
Ha a tanulóban tudatossá válik a gondolkodási folyamat, lényegesen javulhat a teljesítménye.

A tudatosság, úgy tűnik egyfajta belső szem, amelyik a megismerő folyamatot nézi.
A tényleges tudatosság a metamegismerő képességek egyik állapota, amelyik a gondolkodásról való gondolkodást jelenti. A metamegismerés az ember folyamatokkal szembeni tudatossága, ismeret azokról, és képessége azokat kezelni.

A MindLab 4.4 módszer a metamegismerés kifejezésének fejlődését segíti elő, fejleszti a gondolati kultúrát, vagyis a gondolkodás nyelvezetét és általános elveit.

A tanmenet szerkezete

A MindLab 4.4 két központi részre osztotta fel a tanmenetet.

  1. Kereszthivatkozások a játékok és a fogalmak között

A MindLab 4.4 foglalkozások mindig tartalmaznak kereszthivatkozásokat fogalmak és a játékok között, hogy a tanulók megértését szélesítsék. A kereszthivatkozás olyan helyzetet hoz létre, amelyben a tanuló vonatkoztathat egy bizonyos játékra a fogalmak széles körén keresztül és vonatkoztathat egy fogalomra a játékok széles körén keresztül. Ily módon a tanuló kapcsolathálózatot épít ki az órák tárgyai, a játékstratégiák és a valós életbeli alkalmazások között. Ez valódi serkentőként hat új kötődések létrehozásához az oktatási folyamat során. (Például az Abalone a harmónia és a diszharmónia, az együttműködés és a tervezés fogalmával összefüggésben kerül bemutatásra.) Ezek a fogalmak azonban más játékokkal is kapcsolatba hozhatók, ehhez a folyamathoz pedig külön foglalkozások kapcsolódnak.

  1. Spirális szerkezet

A MindLab 4.4 oktatási módszer megkülönböztető ismérve a spirális szerkezet. A kibővített kurzus célja, hogy a témát más-más megközelítésből is bemutassuk. A tanuló számára rendkívül hasznos, hogy több szemszögből és változó perspektívából láthat helyzeteket. Egy órára lebontva, a folyamat magában foglalja az ötlet elmagyarázását, a bemutatást, az osztálytevékenységet és a visszajelzést. Ez a többszintű folyamat valójában egy többrétegű spirális kör, amely az anyag mélyebb megértését és begyakorlását tűzte ki célul.

 Ahogy a tanuló ezen a csigalépcsőn felfelé halad, egyre több és több ismeretet szerez, és mélyebb megértésre tesz szert. Például, ha egy játékos egy játék szabályait megtanulja az első fokozatban, az alapfogalmakkal tisztába kerül. Mikor a tanuló pl. a harmadik fokozathoz ér, ismét találkozik ugyanezzel a játékkal a tanmenet egy előrehaladottabb szintjén, így építkezhet a korábban tanultakból. Ez a csigalépcső analógia azért is igaz, mert a tanuló fokozatosan magasabb szintre emelkedik. Pontosan ugyanazon a függőleges ponton állhat, de a lépcsőn magasabban lesz, így mélyebb belelátást ér el, szélesebb távlati képpel rendelkezik.

 A gondolkodás fejlesztése és a kapcsolódó témakörök

A.)       Gondolkodás és annak oktatása

„Azokban az időkben, amikor a tudás fogalma számos változáson megy keresztül és a tudást nem látjuk többé abszolút és önmagában értékes tényezőnek, amikor nem a tudás az oktatási folyamat célja, akkor a gondolati kultúra irányába mutató oktatás a legerősebb támaszunk.” (Harpaz, 1995)

  1. Fogalomalkotás képességének fejlesztése: a gondolkodás nyelvének tanítása az teszi lehetővé további célok elérését: segítheti a tanulókat gondolataik összerendezésében és lejegyzésében, fejleszti az üzenettovábbítás pontos közvetítésének képességét, segíti a gyerekeket az ötleteik kifejezésében, az ösztönös tudás tudatos szintre emelésében (Vigotszkij, 1962).

  1. Problémamegoldás: kapcsolatban áll valamennyi szellemi tevékenységünkkel, céljainkkal és azok elérésével, az intelligenciatesztek megoldása bizonyos szempontból problémamegoldáson alapszik (Elshout 1985, Nevo 1997).

  1. Döntéshozatal: a problémamegoldás alkategóriájaként tekintünk rá, valójában ennél többről van szó. Perkins és Schwarz (1992) nyomán kétféle problémamegoldási módot különböztetünk meg. A mindennapok során jellemzően automatizmusok mentén működünk (felszállunk a megfelelő buszra, beindítjuk az autónk motorját, stb.), ezekben az esetekben nem mérlegelő gondolkodási módot használunk, amely zavaros ítéletek sorozataként működik bonyolultabb döntési helyzetekben. Bizonyos helyzetek megkívánják a mérlegelés alapú gondolkodást, amelyek az aktuális helyzetünk részletesebb elemzését jelentik.

  1. Kritikai gondolkodás: az a képesség, amellyel gondolatainkat kezeljük az ellenőrzés és a változtatások érdekében. A kritikai gondolkodási folyamat terméke az emberi intelligencia központi jellemvonása. (Binet és Simon 1905). Mai elméleti szakemberek, Steinberg (1985), Perkins (1995) kiemelték az intelligencián belül a gondolati önkontroll és önszabályozás fontosságát.

  1. Kreatív gondolkodás: kiegészíti a kritikai gondolkodást a folyamatos megismerő gondolati séma területén. A kritikai és a kreatív gondolkodás kapcsolatát a kuplung metaforával magyarázhatjuk: ez teremt kapcsolatot a fék és a sebesség között. Érdemes megemlítenünk e területen Edward de Bono (1995) kiemelkedő munkásságát.

B.)            A tanuló megértése a módszer céljairól

Mi a megértés? David Perkins (1993) szerint mindannyian rendelkezünk ésszerű elképzeléssel a tudásról. „Ha egy tanuló tud valamit, kérésre be tudja mutatni, be tud számolni róla vagy felfedheti képességeit. A tárgy valóságos megértése sokkal összetettebb, mivel a megértés többet feltételez a tudásnál. Nincs automatikus kapocs azon dolgok megértése között, amiket mi e megértés kifejezéseivel kieszeltünk. Tehát hogyan is becsüljük fel és mérjük a megértést? A tanulók azon képességeinek megismerésével, hogy széles körben hogyan használják fel a megtanult anyagot.

Támogató környezet építése – Perkins (1993) vetette fel a „hogyan” és a „mi” kérdését.

 „Hogyan tanítsunk, hogy a megértést szolgáljuk?”

    1. A tanulás összpontosított és hosszú távú gondolati folyamat – a tanulóknak meg kell próbálni rendszeresen beépíteni a tanultakat gondolkodásukba.
    2. Eltérő és folyamatos értékelés biztosítása – a tanulás hatékonysága érdekében a gyerekeknek szükségük van feltételekre, visszajelzésekre és lehetőségekre az elmélkedő gondolkodás gyakorlásához. (Baron 1990, Gillford és O’Connor 1991, Perrone 1991).
    3. Nagyhatású bemutatás – fogalmi modellek, analógiák és kézzel fogható alkalmazások használata.
    4. Fejlődési tényezőkhöz való viszonyítás (életkori sajátosságok figyelembe vétele) – ezek a gyerekek intellektuális fejlődését és teljesítményük osztályozását tartalmazzák.
    5. Szabálykövetés – megértetni a cselekedetek módjait, de nemcsak azokon a fogalmakon keresztül, amelyek a fegyelemhez kapcsolódnak. A cél az, hogy tudatosak legyenek, megértsék a szabálykövető magatartás, alkalmazkodás, együttműködés jelentőségét.
    6. Az átvitel alkalmazása – szoros összefüggésben van az értő tanulással.

  • „Mit taníthatunk, hogy segítsük a megértést?”

Perkins az alábbiakat javasolja:

  1. Termékeny ismeretek – ez a fogalom a valóságon alapuló ismeretekkel foglalkozik, amelyik termékeny jövőbeli kapcsolódásokat ígér többféle, a gyerek életéből eredő alkalmazással kapcsolatban (lásd Dewey, 1916).
    Pl. a kezdeményezéssel kapcsolatos tudás, a valószínűségi gondolkodással kapcsolatos tudás (Perrone 1991, Perkins 1986, 1992).
  2. A tanárok példamutató szerepe – a tanárok élettapasztalatának, fogalombővítési képességének és többszintű fegyelmének mind az órai tananyag részét kell képeznie.
  3. Nagyhatású fogalomrendszerek – a fogalomrendszerek és a példák vezetnek el a megértéshez és a megkülönböztetéshez. A példák változatai és eltérései, a fogalmak lehető legszélesebb skálán történő bemutatása mind nagy segítséget nyújtanak a tanulóknak a megértéshez.

C.)  A MindLab 4.4 módszer és az érzelmi intelligencia fejlesztése

A MindLab 4.4 oktatási módszer fő célja a racionális és az érzelmi működés harmóniájának megteremtése cselekedeteink tudatosságán keresztül.

Gardner: Mi is az érzelmi intelligencia?

Ismerjük és valósítsuk meg érzelmeinket – azok az emberek, akik összhangban vannak érzéseikkel és érzelmeikkel általában hajlamosabbak az életüket sikeresebben irányítani.

Érzelemkezelés – az öntudatosságon alapul. Azok, akik e téren gyenge képességűek, rendszeresen szenvednek azokhoz képest, akik ügyesebbek, és gyorsabban felül tudnak kerekedni kudarcaikon.

Az önmotiváció létrehozása – Az érzelmi önkontroll, az elismerés elhalasztása és az impulzusok feletti uralkodás – mind a siker lényege. Az a képesség, amivel hozzá tudunk csatlakozni egy „áramlási” helyzethez, rendkívüli mutatványokra tesz minket alkalmassá.

Mások érzelmeinek felismerése – empátia, tudatosságra épülő alapvető „emberi képesség”.

Kapcsolatok kezelése – a kapcsolatok kezelésének művészete nagymértékben mások érzelmeire való ráhangolódásunk eredménye.

A MindLab 4.4 alkalmazza Gardner alaptételeit:

Ismerjük és valósítsuk meg érzelmeinket – annak tudatosítása, hogy mi is történik velem a játék során.

Érzelemkezelés – önellenőrzés, önértékelés, önkontroll.

Az önmotiváció létrehozása – Az a képességünk, hogy egy eseményt, cselekedetet összefüggéseiben lássunk, beleértve az azonnali elismerés visszatartását. Játékok tervezésével és a működtető elvek megtanulásával a tanuló szinte átélheti az alkotó folyamatot és megértheti annak jelentőségét.

Mások érzelmeinek felismerése – A tudatosság fejlesztése, a velünk egyenlők felismerése és megértése fontos és többszintű része a játékoknak.

Kapcsolatok kezelése – Ezt a képességet hosszú és fáradságos tréninggel lehet fejleszteni.

Reagálás a kudarcokra és az áramlás fogalma

A MindLab 4.4 módszerben a kudarcokra való reagálás kardinális fontosságú, amely gondolat összhangban van az ismert pszichológus, Albert Bandura (Stanford Egyetem) nézeteivel: „Az embereknek saját képességeikben való hite közvetlenül kapcsolódik teljesítményükhöz. A képesség nem rögzített tulajdonság, széles körben változhat különböző esetekben. Erős önbecsüléssel rendelkező emberek hamarabb kilábalnak a kudarcból és új helyzetekbe a szembenézés igényével lépnek be, nem pedig a félelemmel, hogy mi következhet be.”

Az „áramlás” olyan helyzet, ahol nem létezik a kudarctól való félelem.

Az érzelmi intelligencia szóbéli kifejezése

Az érzelmeinkkel kapcsolatos fogalomalkotási képességek fejlesztése szintén döntő fontosságú. Az érzelmi intelligencia fejlesztését jelentősen támogatja, ha olyan csoportot alakítunk ki, amelyik együttműködik, együtt dolgozik és minden tagjának engedélyezi a kifejezés szabadságát.

Az együttműködésre épülő csapatmunka módszertanát a MindLab 4.4 több szinten is kifejlesztette: feladatorientált csapatmunka, páros kiegészítő munka, stb.

Mindlab Hungary 2008 Kft.

Cím:
1075 Budapest Károly körút 3/A

Mindlab 4*4 Konzultáció

Csak előzetes időpont egyeztetés  alapján biztosítunk konzultációt.

 

Telefon

Iskoláknak és Pedagógusoknak:
+36209341389
Vállalkozásoknak:
+36205460246